Itt az ideje, hogy leporoljuk az adatbázist egy kicsit, vagy legalábbis belefirkáljunk a virtuális ceruzával. Mert azt gondolom mindenki észrevette, hogy most volt egy üzemszünet, egész pontosan egy hónapos. Ez több okból történt. Egyrészt mert nagyon ihletem se volt (ez volt a fő ok), másrészt meg mert zömében úgyis olyan dolgokról tudtam volna írni, amikről nem írtam volna, mert nem publikus. Vagy legalábbis nem mindenkinek.
Nézzük, mi is történt ebben az egy hónapban? Hmm…
Legfőképpen még mindig köhögök. Most már kezdem rohadtul megunni. De talán azért most már múlik, hála mindenféle gyógyszernek és homeopátiás bigyónak.
Megvolt a 19. születésnap is.
Ma meg a karácsonyi ajándékozás. Erika húzott engem, és kaptam tőle (a mandarin és a szaloncukor mellett) egy Lost-könyvet is, amit ezúton is nagyon köszönök 
Azt hiszem, nem volt nehéz kitalálni valami ilyesmit Már beleolvastam, egész jónak tűnik, szerintem a szünetben egy nap alatt ki is fogom végezni. Kíváncsi vagyok, milyen egy ilyen Lost-könyvecske 
Helyzetjelentésnek vége.
Nem szándékom ellopni Dani ötleteit, de ez hatalmas
Hoztam egy kis olvasnivalót.
Bizonyára mindenki hallott már A kis hercegről, még ha nem is olvasta. Én még kiskoromban olvastam el egyszer, de akkor nem volt más, mint egy egyszerű mese. Mostanában azonban gyakran hallom egy barátomtól, hogy olvassam el, megéri. Ha nem is az egész könyvet, de a 21. fejezetet mindenképpen, ami a herceg és a róka találkozásáról szól. Maga az egész könyv se túl hosszú, nekem egy fél A/5-ös oldalméretű formátumban van meg, úgy 87 oldal, és ebben benne van az előszó, az illusztrációk, meg még pár dolog, tehát nem egy vaskos műről van szó. Akár kellemes esti olvasmánynak is elmegy.
Most pedig elhoztam ide a 21. fejezetet, aki gondolja, a tovább mögött elolvashatja. Tényleg megéri.
Ami még kimaradt csütörtökről: bowling. Már jó ideje (szerintem majd’ 2 hónapja) kitaláltam, hogy kéne egyet bowlingozni. Össze is gyűjtöttem a társaságot, így kezdtünk: én, Norbi, Dorina és Evelin. Kicsivel később még betársult Dani is (általános iskolai osztálytárs, Evelin bátyja – aki egyébként Dorina barátnője), az utolsó napokban pedig Lau is. Foglaltam pályát a Famulusban, egész pontosan a két pályát egy órára 5000 Ft-ért. Már a foglalásnál látszott, hogy ott aztán lesz színvonal, a tulajdonos érdeklődött telefonon, hogy van-e valami különleges kívánságunk
Végül aztán úgy alakultak a dolgok, hogy Lau sajnos nem tudott eljönni, így öten maradtunk. Először úgy nézett ki, hogy be se tudunk menni, mert a bejárat előtt épp járdát csinálnak, nem mellékesen pedig az ajtón ott figyelt a “zárva” tábla. Portán nem tudtak semmit se mondani, úgyhogy felhívtam a tulajdonost, hogy akkor most hogy is van ez az egész. Pár perc múlva a pálya már nyitva is volt, újabb percek múlva pedig hívott a tulajdonos, hogy minden rendben van-e, sikerült bejutnunk, meg jó szórakozást kívánt. Na, ezt nevezem én kiszolgálásnak
Két csapatot alkottunk (Dorina-Evelin; én-Norbi-Dani), és elkezdtünk gurítani. Első játszmát én nyertem a csapatomban, egy-két tarolás is belefért. Aztán a második körre már nagyon feljött Dani és Norbi is, úgy látszik, túl sok jó tanácsot adtam nekik Olyannyira belejöttek, hogy Norbi toronymagasan verte a mezőnyt, Dani is épp csak lemaradt mögöttem, és a kettőnk összpontszáma nem érte volna el Norbiét 
Úgyhogy Norbinak pezsgő, de sokáig nem ünnepelheti ezt a bajnoki címet, mert legközelebb elhódítom tőle 
Majd csiszolok a technikámon, és én leszek a mester Volt is egy olyan gurításom, hogy hangtalanul indítottam a golyót, jó irányba is ment, csak tettem bele egy kis csavart, és így nem taroltam 
De az a hangtalan gurítás azért ott volt
Meg is egyeztünk a többiekkel, hogy ilyen még lesz, mert ez nagyon jó ötlet volt, úgyhogy valamikor kinéz egy újabb parti. Azt viszont úgy kéne, hogy akkor két 4 fős csapatot alkotunk, teszem én azt, 4 fiú és 4 lány, és úgy gyaknánk a fákat. Ja és így a két pályát két órára bérelnénk, így a költség fejenként 1250 Ft + 150 Ft (cipő) lenne, cserébe tudsz játszani úgy 4 játékot egy minőségi pályán, távol minden zajtól, nyugalomban. Majd valamikor egyeztetünk, szerintem valamikor decemberben lesz aktuális egy újabb ilyen.
Aztán pénteken ismét meló volt. Itthonról indultam, 18:10-es busszal mentem be. Elmentem még a McDonald’s-ba, hogy megnézzem ezt a párszázas ajánlatot (2 sajtburger 400 Ft-ért), de érdekes módon ez nem volt kiplakátolva sehol odabent, csak az, hogy egy sajtburger 250 Ft. Úgyhogy vettem egyet, elcammogtam Széchenyi térre, és ott megettem. Utána útba ejtettem a Tescot, vettem energiaitalt és egy Snickerset, amivel ráadásul nyertem is, úgyhogy valamelyik nap be is váltom egy újabb csokira
Munka teljesen oké volt, ezt követte a szokásos, 2 órás hazaút Norbival leültünk Árkádnál, és megittuk a maradék pálinkát. Te jó ég… Hogy bírtunk mi abból múlt héten fejenként másfél decit benyakalni? Undorító íze van (vagyis csak volt), nem is kellett sokat inni, mert csak az üveg alján lötyögött valami, de fúj… Soha többet. Legfeljebb ágyas pálinkaként, az legalább édesebb. 2 óra körül elindultam mamáékhoz, úgy 2:30 táján bedőltem az ágyba, 6:45-kor már keltett is papa Eredetileg úgy volt, hogy 8 körül kelek, hazahoz, mert úgyis ki kell jönnie hozzánk, aztán indul Hévízre mamáért, de mama tegnap este szólt neki, hogy korábban kell értük menni, csak ezt nekem nem tudta jelezni. Még most is kómás vagyok egy kicsit, de már nem adom fel! Inkább lassan nekiállok tanulni…
De közben megszenvedek a technikával!
Mondtam már talán, hogy a laptopom akksija megadta magát. Felhívtuk a központi szervizt, hogy most mi a hézag. Kiderült, hogy az alap garancia nem terjed ki az akksira, csak a Silver csomag, azt viszont a vásárlástól számított 90 napon belül meg kellett volna venni, úgyhogy annak lőttek. Az alkatrész beszállítója meg kb. 30 ezer Ft-ért tud új akksit hozni. Köszi, puszi… Asszem akkor egyelőre megy hálózatról a gép, aztán majd valamikor beruházok egy új telepre. Közben valószínűleg húgom ténykedésének hatására valami az egérrel is van, mert állandóan le- és felcsatlakoztatja magát USB-n. Idegesítő, hogy egyik pillanatban még működik, aztán pár másodpercre meghal az egész, és ez mindkét jobb oldali csatlakozóval így van.
Ezek mellett még a fényképezőgép is meghalt… Fél éves sincs, de már szórakozik. Néha fogja magát, és elsötétül a képernyő, nem lehet visszacsalni rá a dolgokat, legalábbis konkrét módszer nincs rá. Ha meg van képernyő, akkor meg az ikonok tűnnek el, és úgy elég nehézkes kitalálni, milyen üzemmódban is vagyok. Asszem ezt is vehetem szervizbe, rohadna meg…
Öregem, a szerdai és csütörtöki napom aztán érdekes volt
Szerdán rohangálás a városban. Reggel fodrász, aztán garázs, Dunacenter. Télikabátot vettünk, meg benéztem Roland Outletbe is. Jó kis üzletet csináltam, 47 ezer Ft-os zakót 6 ezerért vettem meg, 11 ezer Ft-os pantallót meg 3 ezerért. Összességében tehát 58 ezer Ft helyett fizettem 9 ezret, ez egész jó dolog Utána irány papáékhoz, kaja, alvás, kaja, aztán munka. Na a meló megint kegyetlen volt, rendesen leizzadtam, úgyhogy miután Cinky hazadobott (egy körömcsipeszért és egy reszelőért cserébe ) vettem is egy gyors zuhanyt.
Az este további része és a mai nap eleje meg zárolt anyag, de jó volt, na
Talán egy ilyen helyzetjelentést lehetne írni ebből így. Holnap megint meló, és rohadjon meg, mindjárt itt a szünet vége, és még semmit se csináltam suliba… Se töri, se nyelvtan, se Hatos, se nagyinet, se marketing, se semmi… Necces hétvége lesz ez…
Ma (illetve tegnap) már-már azon gondolkodtam, hogy folytatom a nyáron elkezdett, de a suli miatt abbamaradt Lost-maratonomat. Tegnapelőtt este el is kezdtem nézni az 5×06-ot (316), de közben Lau rám írt. A beszélgetés, a filmnézés és a felirat ellenőrzése pedig nem ment egyszerre, úgyhogy elnapoltam a maraton folytatását, várhat az még Délután gondoltam rá, hogy na most folytatom, de megcsörrent a telefonom. Totya volt az, hogy ha van kedvem, menjek ki a pályára, ott vannak ők (Totya és Dani) is, fociznak. Pár perc múlva már kint is voltam.
Először csak passzolgattunk, aztán kitalálták, hogy rugdaljunk kapufára. Na mondom, ez jó lesz, úgy fogok égni, mint a Reichstag, de legalább szórakozunk egyet. Aztán Totya felhozta, hogy ne 11-esről rúgjunk, hanem 16-osról, kb. itt szállt el Dani önbizalma, én meg még kevesebb esélyt láttam rá, hogy 10-ből egyszer is eltaláljam a kapufát
Ennek ellenére asszem rögtön a második rúgásomból felső kapufa lett. Hoppá! Továbbiakban nem villogtam, de Dani se, ő csak a végére tudott felzárkózni, nem is tudom, hogy 1-1 vagy 2-2 volt-e ott az állás. Jöhetnek a ráadások. Vazze, rögtön elsőre telibe kaptam a kapufát, első meccset megnyertem.
Ezek után belejöttem nagyon. Elvertem Totyát, aztán megint Danit, utána pedig megint Totyát a változatosság kedvéért. Magam sem értem, hogy jött össze, hiszen ők sokszor szoktak kijárni kapufára rugdalni, és mondta is Totya, hogy igen szarok ezek szerint máma, mert ennél azért többször célba szoktak találni. Én meg jó formában voltam, egyszer egy duplát is rúgtam (felsőről rápattant az alsóra), később majdnem összejött egy újabb dupla, és egy alkalommal a pipa kilövése is csak centiken múlott. Totya teljesen el volt hűlve, mondta is, hogy ha kilőttem volna a pipát, helyben összeszarta volna a bokáját
De azért végig én se lehetek sikeres, az ötödik meccsemet elvesztettem Totya ellen Igazából azt már le se játszottuk volna, de nem bírta elviselni, hogy se ő, se Dani nem tudott legyőzni, és mivel szarban a haza, cselekedni kell A végére el is fáradtam, rúgni is alig bírtam, annyira szét volt a lábam. Nem is csoda, elég hülye technikát alkalmaztam a legtöbb esetben: nekifutásból, erőből, csőrrel rúgtam, ez pedig amortizálja a lábat, főleg a lábfejet. Bár… A statisztika azt mutatta, hogy én többször találtam el így kapufát, mint Totya és Dani a ráejtős módszerrel
Legközelebb még csiszolok a technikán, inkább belsővel rúgok, az annyira nem visel meg. És talán annyi csavart se teszek a rúgásokba, mert sokszor volt olyan, hogy telibe kapta volna a kapufát, de az utolsó pillanatokban elhúzott oldalra a labda, és a léc helyett a háló vagy a fű lett a célpont. Ha ezek sikerülnek, akkor senki se állíthat meg, én leszek a kapufa-király
Addig viszont elbicegek, mint House
Utóbbi 11 napban semmit sem frissítettem a blogon, de ezt gondoltam ti is észrevettétek. Valahogy nincs már meg az a “tűz”, mint régebben. Most viszont akkor írok valamit.
Péntek egész jól telt, első órában rögtön megírtuk a dolgozatot integrálásból, benne van a pakliban, hogy hibátlan lett, az biztos, hogy 5-ös, mert Burnó már beírta a jegyeket. És most kezdem azt hinni, hogy igaza volt, mikor azt mondta év elején, ha hisszük, ha nem, az emelt szintű, tehát egyetemi tananyagból fogjuk a legjobb dolgozatokat írni idén. Ezután már semmi volt a nap, két német, aztán egy (fél-) forrócsoki Lauval, Póda az utolsó matekról meg hamarabb el is engedett minket, hogy az ő népe megírhassa a dolgozatot.
Kinéztem C&A-ba, mert fater ott látott szövetkabátokat, és kérte, hogy nézzem meg őket. Meg is néztem, tetszenek is, viszont egy dolgot rohadtul nem értek. Miért nincs azokon zseb? Mármint külső, mert belső mellzseb van. Apa azzal magyarázta, hogy mert nem illik zsebre tett kézzel mászkálni alkalmi kabátban, ez még oké is. De ma meg láttam egy drapp szövetkabátot, aminek volt zsebe. Érdekes módon ugyanannak a kabátnak szürkében és feketében már nem volt zsebe… Ki érti?
Mivel tegnap jó korán keltem (4:30 körül), mert ki kellett vinnem Arcust (húgom kiránduláson van a sulival), egész nap kóma voltam. Ennek kiküszöbölésére átaludtam egész délutánt. Este a szokásos munka, utána pedig a szokásos eldumálgatás Norbival. A poénról azonban sejtésem se volt.
Állítólag még múlt pénteken (vagyis az már szombat éjszaka volt) mondtam Norbinak, hogy hozza el az erdélyi pálinkáját, majd mi megisszuk, ha nem fogy otthon. Én ezt poénnak értettem. Erre elhozta a szilvapálinkát, hozzá rakott még két műanyag poharat is Úgyhogy nagyjából szombat éjjeli 1 és 2 között az Árkádnál, a körforgalomnál pálinkázgattunk Minden kísérő nélkül, töményen. Szerintem fejenként egy-másfél decit elfogyaszthattunk, meg is lett a hatása Mikor szóba került, hogy Norbi szokott rántottát csinálni, én valahogy megragadtam a “rántott” szónál, és elkezdtem magyarázni, hogy nem is nehéz rántott húst csinálni, klopfolni kell, aztán panírozni, szevasz Kellemes szédelgés is megvolt, így indultunk hazafelé 2 előtt pár perccel. A helyzethez képest elég magabiztosan sétáltam, gyorsan is mentem, de amikor nem előre néztem, akkor igencsak elhúzott a fejem oldalra Azt már mondanom sem kell szerintem, hogy a zárba betalálás se ment rögtön, a cipőm levétele közben meg majdnem eldőltem, de csak mosolyogtam magamon Alvás könnyen ment, de előtte azért biztonságtechnikai okokból megsétáltattam rókakomát, hiába na, sok pálinka semmi kísérővel azért megteszi a hatását. Utána aztán nem volt bajom az alvással
Szokásos időben keltem, bevágtam magam zuhany alá, közben megjöttek Zsuzsi néniék is (bősárkányi rokonok, most mennek le mamával Hévízre). Őket se láttam már egy ideje, tervezgetjük már évek óta, hogy meglátogatjuk őket, de csak nem jutunk el odáig. Ismét megkaptam a magamét, hogy kiköpött Otti vagyok Kajáltam, ők elindultak, aztán én is jöttem.
Anyával kimentünk Dunacenterbe, megnéztük Aldiban azt a kabátot, amit látott. Túrakabát, vízlepergető, légáteresztő, kivehető műszőrme béléssel, egész jónak tűnik. Anya egyik ott dolgozó ismerőse mondta is, hogy igen jók azok a kabátok, csak ajánlani tudja. Kérdés, hogy ez szimpla marketing volt, vagy barátnői tanács. Benéztünk Cosmos Citybe is, vettünk még egy nyári inget, kék színű, 600 Ft-ért simán megérte. A legnagyobb akciók azonban a Roland Outletben vannak :O Azt gondolom nem kell mondanom, hogy nem épp olcsó hely, de becsábítottak a szezonális akciók. Az eredeti ár törtrészéért lehet minőségi dolgokat kapni. Van pl. öltöny (barna, kockás, hozzá ing és nyakkendő) 10 ezer Ft-ért (amúgy asszem 50-60 körül van), ingek 2000 Ft-ért (amúgy bőven 10 ezer fölött vannak), alkalmi nadrágok 3000-ért, zakók 6000-ért. Állítólag azért vannak ezek a leárazások, mert csak nagy méretben vannak, alig van köztük kisebb, így alig fogynak. Néztünk is egy öltönyt, hát pont nem volt az én méretemben, csak két számmal nagyobban, pedig jól néznek ki… Viszont egy zakót találtunk, ilyen narancssárgás színű, bár pontosan nem tudom jellemezni. Olyan őszi falevél, na Lehet, hogy valamelyik nap veszek is egyet. Meg még körbenézünk, mert vannak még 10 ezerért is jó zakók (azok is leárazva persze), ahhoz még egy 3000-es gatya, és 13 ezerből már van egy komplett öltöny. Ja, és megnéztük a kinézett zakó anyagösszetételét, 60% gyapjú, ami pedig valljuk be, nem utolsó dolog. Még gondolkodunk ezen, de nekem mindenféleképpen tetszik.
Most pedig egy kis reklám következik: Akit érdekel kókuszrúd jó áron (2500 körül van egy doboz, egy darab 60-70 Ft körül jön ki) vagy egy alig használt Puma cipő (43-as, fehér, bélelt, újszerű) 5000 Ft-ért (amúgy 25 ezer volt), jelezze, én meg szólok havernak
Ma volt ez a rappelős nap a suliban. Nem kis meglepetésemre a Kazinczyból is jó sokan érkeztek, a 110-es egyik felét meg is töltötték. Javarészt lányok voltak persze. Asszem mindenféle kertelés nélkül el lehet mondani, hogy ennyi lány még sosem volt egyszerre a Jedlikben
Az egész játék nehezen akart beindulni, de aztán belejöttünk. Volt két nő a Goethe Instituttól, ők voltak a rendezvény szervezői. Jelen volt még a magyarországi Goethe Institut egyik képviselője is, tőlünk meg persze Hatos. Sztárvendég is volt, hiszen anélkül nem lehet ilyesmit csinálni. Bár szerintem mindenkinek ismeretlen volt Bates (azaz Normann Sinn, huszonéves csávó), hamar felvilágosítottak minket, hogy Németországban egész híres a srác, a Bundesvision (egyfajta Eurovíziós Dalfesztivál Németországon belül, a tartományokra korlátozva) keretén belül idén a 6. helyet érte el, és nem ez volt a bemutatkozása. Ahhoz képest pedig, hogy ismert ember, teljesen normális volt, nyoma se volt az elszálltságnak. Bolondozott állandóan, bármikor segített, ha valami kellett akár nyelvtanban, akár rappeléshez. A rendezvény elején és végén még egy-egy számát is előadta, egyik kicsivel lentebb meghallgatható.
Az egész úgy nézett ki, hogy először mindenki felírt 5 német szót. Aztán ehhez kellett rímet találni. Utána egy megadott dallamra fel kellett mondani ezeket, gyakorolni, hogyan lehet játszadozni a szavakkal és mozdulatokkal. Ezt követően két szópárt kellett felhasználni, és azokból egy 4 soros szöveget alkotni. Hát, megtettem, amit tudtam, összeszenvedtem a kiválasztott Brot-tot-Ball-Fall (kenyér-halott-labda-eset) kombinációból egy szöveget. Egész jól sikeredett, az egyik német nő elnevetgélt rajta, aztán kicsit átalakította, hogy jobban ráilljen a dallamra. Úgy voltam vele, hogy én inkább nem adom elő, nem sikerült elég jól ahhoz, inkább meghagytam a lehetőséget a Schoni-Leho-Gerely triónak, akik valami böszme nagyot alkottak, Bates is megemelte nem létező kalapját
Amúgy Bates a videó elején látható (ja igen, a kezdőképben is, amit most láthattok), ő az, aki először eldől, és a földre zuhan.
Legutóbbi hozzászólások